I'm not talking with stragers

2.rész:I'm not talking with strangers

Sziasztok!
Igen itt van a második rész.El sem tudjátok mennyit dolgoztam vele!
Imádom írni ezt a sztorit, mert...nem is tudom miért!
A lényeg az, hogy minden szabadidőmben ezen dolgozok és a suliban is azon jár az agyam, hogy mi legyen benne.Szóval remélem tetszik nektek!
És dobjatok meg egy-két komival is! xx :*

-Ööö...Elnézést!De ez azén helyem...-szólítottam meg cseppet sem kedvesen az illetőt.

-Tudod, nagyon szép hangod van.És a dal....az egyik kedvencem.Olyan jó szövege van.De...de nem értem miért pont ezt énekelted el...Egyébként nagy érzéked van a gitározáshoz is.Leesett az állam.

-Kösz a sok szép szót, de nekem azt tanították, hogy idegenekkelne álljak szóba...-mondtam-...se hülye tuskókkal.-tettem hozzá halkan, de meghallotta és kisfiús mosolyra húzta szája sarkát, amitől teljesen elolvadtam.Be kell, hogy valljam..nem tudtam rá haragudni.A mosolya és tökéletes ajkai teljesen levettek a lábamról.Ezt nem hiszem el...még a nevét sem tudom, de máris megkedveltem.

-És ha azt mondom, hogy ismersz engem?-nézett rám huncutul.Ezt nem tudtam mire vélni.Ugyan...honnan ismerném?!Jó, nem láttam az arcát rendesen mert a szemüveg eltakarta, de nem voltak ismerős vonásai.Vagyis...de voltak, de nem hinném, hogy egy velem egyidős világsztár, egy amerikai kisváros bárjában töltené szabadidejét.

-Attól még, hogy-állításod szerint- nem vagy idegen, még hülye tuskó maradsz.-mondtam pajzán mosollyal a szám sarkában.Erre a mondatomra felpattant.Azt hittem megsértődött, de hozott egy széket amire leült én pedig ismét elfoglalhattam a fotelomat.Az arcomat fürkészte, miközben én az előadást próbáltam nézni.De nem tudtam megállni, hogy ne pillantsak rá én is.Egyszer összetalálkozott a tekintetünk, mire mindketten elmosolyodtunk.

-És egyébként, hogy szoktak szólítani?Katryn vagy Deborah?-kérdezte, amin én igencsak meglepődtem.

-Hát...mindenki máshogy szólított.A szüleim a Deborah-t használták, a barátaim pedig csak Kath-nek hívtak.De ha már ismerkedünk akkr téged, hogy hívnak?-kérdeztem, mire lehajtotta a fejét.

-Fu...tudtam, hogy elérünk addig a pontig amikor kíváncsi leszel...csak nem hittem, hogy ilyen hamar....

-Ezt most miért mondod?-nagyon furcsán viselkedik.-Csak a nevedet kérdeztem, nem pedig azt, hogy mekkora ott lent.-nevettem, hogy feloldjam egy kicsit.

-Hát jó...Úgy is szívességet szerettem volna kérni.De ezt kérlek ne itt beszéljük meg.-mondta lágyan.Szívességet?!Miféle szívességet?Táncoljak neki félpucéran vagy mi?Teljesen kiakadtam, szóval felvettem a kabátomat.

-Bocs de engem nem fogsz megfektetni...-köptem oda neki idegesen a szavakat és kirohantam a helyiségből.Na ez fasza...most meg gyalogolhatok haza.
Már legalább 15 perce gyalogoltam a hideg, esti levegőben.Teljesen egyedül voltam és fáztam is.Hát persze, hogy nem hoztam kabátot.Hülye Deborah!Betettem a fülembe a fülhallgatómat, és elindítottam a Shawn Mendes albumomat.Egyszerűen imádom.Már-már betegesen.Először az "Oh Cecilia" című számban hallottam meg a hangját, és rögtön beleszerettem a kanadai énekesbe.Egy kerek éve várom, hogy legyen végre annyi pénzem, hogy elmehessek a koncertjére, de nem jött össze, mert minden hónapban tönkrement valami, és a maradék kevéske zsebpénzemet ruhára költöttem.Szóval csak fülesen keresztül hallottam még hallani, de így is egyből megimádtam.Néhány hónapja nekiálltam eljátszani a dalait gitárral.A kedvencem a Believe, de nem ezt énekeltem, mert nem tudom rendesen a kotta nélkül gitározni.Szóval maradtam a Crazy-nél.Mindig elgondolkodom, azon, hogy miért nekem adta ezt az életet a jóisten.Miért nekem....mivel érdemeltem ezt ki?!Senkinek sem kívánom a gyerekkoromat, mert ami akkor volt az...borzalmas.Hosszas töprengésemből egy autó dudája zökkentett ki.Egy fekete, 1969-es Chevrolet Camaro haladt mellettem lassan.Igen értek a kocsikhoz is valamennyire...Lehúzott ablakában megpillantottam a bárban lévő fiút, aki elfoglalta a helyem és meg akart fektetni.

-Mi a faszt akarsz már megint?Nem voltam elég világos?Kopj le!-üvöltöttem idegességemben.[szerk.:bocsi a ronda szavakért, de, csak úgy tudom leírni a történetet, ha kiadom magamból amit gondolok!Remélem nem gond!]

-Úgy tűnik szükséged van egy fuvarra...És elég hideg is van.-válaszolta totál nyugodtan.-Csak szállj be.Tisztázni szeretném a dolgokat.

-Dehogy szállok be a kibebaszott, méregdrága kocsidba!Még a nevedet sem tudom!

-Rendben....A nevem Shawn.Most pedig kérlek szállj be.Lila a szád és tiszta libabőr vagy.-megálltam amikor meghallottam a nevét.Nem, nem és nem!Ő nem lehet az a Shawn.Egy álmom válna valóra, ha tényleg ő lenne az.Viszont most biztos utál...amilyen szemét voltam vele....Nagyot sóhajtottam, átmentem a kocsi túloldaláraa és rátettem a kezemet a kocsi "kilincsére"(?!).Hezitáltam...Akarom én, hogy lefotózzanak vele, és én legyek az új "csaja"?!

-Nyugi már...nem foglak megerőszakolni...

-Hát jó...De magyarázatot követelek!

-Rendben de most azonnal szállj be, mert nem fogom végignézni, ahogy jégcsappá dermedsz!-gyorsan bepattantam a kocsiba, amiben azonnal megcsapott a meleg levegő.Nagyon jólesett, mert tényleg nagyon fáztam már.-A hátsú ülésen van egy pulcsi.Vedd fel!-engedelmesen felvettem magamra és közben beleszagoltam a puha anyagba.Elképesztően jó illata volt.Persze tudtam, hogy egy sztárral nem lehet kapcsolatom, mert neki biztosan magasabban van a mérce, szóval nem lennék jó neki.Nem mertem megszólalni, pedig ezer meg egy kérdésem volt.Gombóc nőtt a torkomba, a hasamban pedig pillangók repkedtek.

-Öhm....szóval most mi...mivan?-kérdeztem kissé dadogva.Nem tudtam többet kinyögni.

-Hát...Nagyon tehetséges vagy Deb...-Deb?Még senki sem hívott így...Úr isten Shawn Mendes becenevet adott nekem!Éreztem, hogy az egész fejem rákvörösség válik, és arcomról nem lehetett letörölni a mosolyt.Ő csak beszélt és beszélt, valami dalról, amit ő írt, de duettként jobb...meg ilyenek.Hallottam amit mondott, de nem jutottak el szavai az agyamig.Néhány perc múlva arra lettem figyelmes, hogy abbahyagyta monológját.-Deb!Deb....minden oké?

-Ahha persze...mit is mondtál?-kérdeztem megszeppenve, mert csak most esett le, hogy végig azt magyarázta, hogy milyen szívességet akart kérni.Én meg nem is figyeltem.Halál ciki...

-Azt mondtam, hogy mit szólsz hozzá!

-Ööö...mihez is?-kérdeztem.Most biztos azt gondolja, hogy sík hülye vagyok.Na ezt jól elbasztad "Deb"!

-Hát, hogy elénekeled-e velem a duettet.Nagyon jól összeillene a hangszínünk.Annyira boldog lennék.Csak ketten a színpadon...És elkísérhetnél a turnémra is!-csak úgy ömlöttek a szájából a szavak, de ismét nem tudtam figyelni.Duett?Velem?És..és turné?-Szóval benne vagy?Természetesen minden teljesen szabályosan fog menni.Aláírod a szerződést és megkapod a fizetést.Ha pedig eljössz velem a turnéra, közben segíthetsz az új albummal is.Új dalokat kell írni meg ilyenek...szóval benne vagy?

-Őszintén szólva...nem tudom, hogy erre mit mondjak.Csábító ajánlat, de nekem még ott van a suli meg...

-Az iskolát az úton is be tudod fejezni.De nem hagyhatsz ki egy ilyen lehetőséget.-vágott a szavamba.Igaza volt...leérettségizni letudok az út közben is, és fel sem tűnne senkinek, hogy elmennék.De húzom még egy kicsit az agyát.Ennyit megérdemel azért mert elfoglalta a fotelomat.Tudom...szemét vagyok, de hát na...

-Át kell még gondolnom.Egyébként miért pont egy poros kisvárosba jöttél?És egyáltalán miért?

-Már mondtam.Deb...te hallottad amit szövegeltem neked 10 percen keresztül?-próbált komolynak tűnni, de láttam a szája sarkában, hogy nem kell sok ahhoz, hogy ne kapjon röhögőgörcsöt.

-Elvarázsolt a nevem...bocsi...

-Miért?Még senki sem hívott Deb-nek?-én csak megráztam a fejem-Nem hiszek neked...A volt barátod, vagy a a szüleid biztos szólítottak már így.-ez a mondat kikészített.Könnyek gyűltek a szemembe, amit Shawn is észrevett.-Mi az Deb?Rosszat mondtam?

Gyorsan letöröltem könnyeimet és egy gyenge mosolyt eresztettem felé.-Deb...ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz?Tudom...még csak nagyjából 2 órája ismerjük egymást, de én már most bízom benned.-fel sem tűnt, hogy megálltunk.Felém fordult és a szemembe nézett.A combomra helyezte kezét, ami miatt  kellemes bizsergés járt át.

-Nekem...nekem nem voltak...szü-szüleim....-próbáltam nem sírni, de nehezen ment.Visszagondolni arra az időre...borzalmas volt.

-Ohh...sajnálom.Nem gondoltam volna.-szemeiben megbánást láttam.Persze nem haragudtam rá...nem tudhatta.Honnan is tudta volna?!

Gyerekek....Azthiszem ez extra hosszúra sikeredett!
Remélem tetszik!

At the very start

1.rész:At the very start

Sziasztok!

Meg is hoztam az első részt!

Az oldal kinézete még szerkesztés alatt van!

Remélem tetszik a rész!Ha igen dobjatok meg egy komivan!Jól esne!

Köszi! xx

A nevem Katryn Deborah Clarkson.18 éves vagyok, vagyis most van az utóosó évem a gimiben.Már csak az érettségire készülök és amint az megvan el is húzok ebből a poros, amerikai kisvárosból.Lassan 4 éve, hogy majdnem teljesen magányosan élem az életemet.Van egy saját kis házam közel a sulihoz, amiben most egyedül lakom.Természetesen vannak rokonaim, de velük nem igazán tartom a kapcsolatot.A nagynéném szokott meglátogatni és mivel egy nagy cégnél tölt be egy magas pozíciót, minden hónapban küld nekem egy nagyobb összeget, amiből bőven meg tudok élni.

Régebben a nagyszüleimmel éltem, de ők sajnos távoztak az élők sorai közül.Nem sokkal ezután beköltözött egy kedves lány aki 3 évvel idősebb volt nálam, szóval amint végzett le is lépett a barátjával.Jelenleg pasim sincs, mert néhány hónappal ezelőtt megcsalt, amit még meg is tudtam volna neki bocsátani, de az egyik éjszaka, amikor részegen beállított hozzám kezet emelt rám.Nem volt nagy ütés, de a tudat, hogy a barátom bántalmazott az jobban fájt.

Egyik nap épp az utolsó különórámra siettem, amikor nekimentem valaminek.Vagyis nem valaminek, hanem inkább valakinek.A mappámat elejtettem és a benne lévő lapok szanaszét szálltak.Segített felszedni a papírokat ami nagyon rendes dolog volt tőle.Nem is tudtam, hogy kinke mentem neki, ezért felpillantottam.Az egyik évfolyamtársam volt.Azt hiszem Adam a neve.Nem rossz pasi, de valamiért nem volt túl szimpatikus.Pedig szerintem minden lány álma egy ilyen álompasi.

-Sajnálom, hogy ne-neked mentem, nem volt szándékos.-szabadkoztam dadogva azonnal, hiszen tudtam, hogy egy ilyen népszerűtlen és csúnya lány rá sem nézhet a suli egyik legmenőbb pasijára.

-Semmi gond, én vagyok a hibás.Megadod a számod?-kérdezte mosolyogva amin én nagyon meglepődtem.Talán nem is vagyok annyira népszerűtlen...csak ronda.

-Persze-mondat tettetett magabiztossággal.Gyorsan bepötyögtem a telefonjába a számomat és már le is léptem, mert még volt egy órám.

Suli után siettem is haza.Hetente egyszer, minden pénteken este elmegyek a kedvenc báromba, ahol ilyenkor karaoke estet tartanak.Én sosem énekelek, inkább csak megfigyelő vagyok egy finom kávé, vagy forrócsoki mellett.Nincs rossz hangom-legalábbis a többiek régen azt mondták-és szeretek is énekeleni, de nem az emberek előtt.Inkább csendes magányomban a házban.Ott ahol nem hall senki, maximum néhány pók.Eszem ágában sincs kiállni több tíz ember elé, akik arra várnak,hogy hibázzak és kinevethessenek.Szóval vége volt a tanításnak valamikor 4 körül.Futottam is haza, hogy átöltözhessek, mert 6-kor kezdődik a karaoke est és legalább fél hatra ott kell lennem, hogy legyen ülőhelyem és az út is gyalog legalább fél óra, mert természetesen se kocsim nincs, sem pedig bérletem a buszra.Otthon vettem egy lazító melegzuhanyt, majd felvettem egy fekete nadrágot és egy hímzett fehér felsőt.Ezt megspékeltem több különböző hosszúságú, színű és stílusú nyaklánccal.Bepakoltam fekete táskámba és már indultam is.

Egy ideje már sétáltam, valahol félúton járhattam, amikor feltűnt, hogy kezd sötétedni, és egyre kevesebb ember járkál az utcákon.Mondjuk nem lepődtem meg ezen, mert egy eléggé eldugott helyen van a Phoenix.Az utcán már nem jártak autók, ezért csak lépteim halk hangja és az enyhe széltől lengő falevelek halk susogása hallatszott a félhomályban.Ahogy számoltam, fél hatra ott is voltam.Beléptem a bárba, ahol egyenlőre csak néhány ember üldögélt.A pultnál a velem majdnem egykorú lány gyorsan megismert és boldogan köszöntött.Kértem egy csésze kávét és leültem törzshelyemre, ami egy régi és kopott, fekete fotel volt egy dohányzóasztal mellett.Belesüppedtem a kényelmes karosszékbe és vártam, hogy elkezdődjön a műsor.Ahhoz képest, hogy tényleg nagyon eldugott városrészen van a hely elég sokan járnak ide.Nem kellett sokáig várni, ugyanis Jeremy-a hely tulajdonosa- fellépett az alig 15 centis "színpadra" és köszöntötte a vendégeket.Ami ma meglepő volt, az az,hogy mindenkinek adott egy lapot, hogy írj rá a nevét.Miután ez megtörtént, egy üvegtálba szórta a cetliket.

-Szóval emberek!Ez az este rendhagyó lesz, mert ma nem önként vállalkozók fognak énekelni, hanem 10 embernek kihúzzuk a nevét a tálból és ők tartanak előadást.-Ó én hülye....miért írtam rá a nevemet?!-Nem is húzom tovább a szót, lássuk ki énekel először.-kicsit megkeverte a papírokat és kihúzott egyet.Már 7 ember szerepelt én pedig kezdtem megnyugodni, hogy engem nem fognak kihúzni.Este legtöbbször slágereket énekeltek, de volt olyan dal is, amit még életemben nem allottam.Pedig én nagyon sokat hallgatok zenét.

-Katryn Deborah Clarkson!-hallottam meg nevemet.-Kérlek fáradj fel a színpadra.-mosolygott rám az alig 25 éves Jer.Remegő lábakkal kibotorkáltam a kis emelvényhez.Ha már énekelnem kell, akkor azt én is hadd élvezzem, szóval megkérdeztem, hogy van-e gitár.Igen tudok gitározni, mert a sok szabadidőmben elmentem egy tanárhoz.Mindig is meg akartam tanulni gitározni.Annyi mindent lehet vele csinálni.Legnagyobb meglepődésemre volt.Rögtön tudtam, hogy mit fogok elénekelni.Bevittek nekem egy magasabb széket, és lejjebb tették a a mikrofont.Elfoglaltam a helyem és belekezdtema a szívemhez közel álló dalba.Próbáltam kizárni a külvilágotAz első néhány akkord után, teljesen felszabadultan és teljes átéléssel adtam elő a számot.A dal végén hatalmas tapsot kaptam, amin nagyon meglepődtem, de nagyon jól esett.Mosolyt erőltetve arcomra, visszatipegtem a fotelomhoz, de nem tudtam leülni, mert egy napszemüveges(??) pulcsiban ülő tuskó elfoglalta azt.