I'm not talking with stragers

2.rész:I'm not talking with strangers

Sziasztok!
Igen itt van a második rész.El sem tudjátok mennyit dolgoztam vele!
Imádom írni ezt a sztorit, mert...nem is tudom miért!
A lényeg az, hogy minden szabadidőmben ezen dolgozok és a suliban is azon jár az agyam, hogy mi legyen benne.Szóval remélem tetszik nektek!
És dobjatok meg egy-két komival is! xx :*

-Ööö...Elnézést!De ez azén helyem...-szólítottam meg cseppet sem kedvesen az illetőt.

-Tudod, nagyon szép hangod van.És a dal....az egyik kedvencem.Olyan jó szövege van.De...de nem értem miért pont ezt énekelted el...Egyébként nagy érzéked van a gitározáshoz is.Leesett az állam.

-Kösz a sok szép szót, de nekem azt tanították, hogy idegenekkelne álljak szóba...-mondtam-...se hülye tuskókkal.-tettem hozzá halkan, de meghallotta és kisfiús mosolyra húzta szája sarkát, amitől teljesen elolvadtam.Be kell, hogy valljam..nem tudtam rá haragudni.A mosolya és tökéletes ajkai teljesen levettek a lábamról.Ezt nem hiszem el...még a nevét sem tudom, de máris megkedveltem.

-És ha azt mondom, hogy ismersz engem?-nézett rám huncutul.Ezt nem tudtam mire vélni.Ugyan...honnan ismerném?!Jó, nem láttam az arcát rendesen mert a szemüveg eltakarta, de nem voltak ismerős vonásai.Vagyis...de voltak, de nem hinném, hogy egy velem egyidős világsztár, egy amerikai kisváros bárjában töltené szabadidejét.

-Attól még, hogy-állításod szerint- nem vagy idegen, még hülye tuskó maradsz.-mondtam pajzán mosollyal a szám sarkában.Erre a mondatomra felpattant.Azt hittem megsértődött, de hozott egy széket amire leült én pedig ismét elfoglalhattam a fotelomat.Az arcomat fürkészte, miközben én az előadást próbáltam nézni.De nem tudtam megállni, hogy ne pillantsak rá én is.Egyszer összetalálkozott a tekintetünk, mire mindketten elmosolyodtunk.

-És egyébként, hogy szoktak szólítani?Katryn vagy Deborah?-kérdezte, amin én igencsak meglepődtem.

-Hát...mindenki máshogy szólított.A szüleim a Deborah-t használták, a barátaim pedig csak Kath-nek hívtak.De ha már ismerkedünk akkr téged, hogy hívnak?-kérdeztem, mire lehajtotta a fejét.

-Fu...tudtam, hogy elérünk addig a pontig amikor kíváncsi leszel...csak nem hittem, hogy ilyen hamar....

-Ezt most miért mondod?-nagyon furcsán viselkedik.-Csak a nevedet kérdeztem, nem pedig azt, hogy mekkora ott lent.-nevettem, hogy feloldjam egy kicsit.

-Hát jó...Úgy is szívességet szerettem volna kérni.De ezt kérlek ne itt beszéljük meg.-mondta lágyan.Szívességet?!Miféle szívességet?Táncoljak neki félpucéran vagy mi?Teljesen kiakadtam, szóval felvettem a kabátomat.

-Bocs de engem nem fogsz megfektetni...-köptem oda neki idegesen a szavakat és kirohantam a helyiségből.Na ez fasza...most meg gyalogolhatok haza.
Már legalább 15 perce gyalogoltam a hideg, esti levegőben.Teljesen egyedül voltam és fáztam is.Hát persze, hogy nem hoztam kabátot.Hülye Deborah!Betettem a fülembe a fülhallgatómat, és elindítottam a Shawn Mendes albumomat.Egyszerűen imádom.Már-már betegesen.Először az "Oh Cecilia" című számban hallottam meg a hangját, és rögtön beleszerettem a kanadai énekesbe.Egy kerek éve várom, hogy legyen végre annyi pénzem, hogy elmehessek a koncertjére, de nem jött össze, mert minden hónapban tönkrement valami, és a maradék kevéske zsebpénzemet ruhára költöttem.Szóval csak fülesen keresztül hallottam még hallani, de így is egyből megimádtam.Néhány hónapja nekiálltam eljátszani a dalait gitárral.A kedvencem a Believe, de nem ezt énekeltem, mert nem tudom rendesen a kotta nélkül gitározni.Szóval maradtam a Crazy-nél.Mindig elgondolkodom, azon, hogy miért nekem adta ezt az életet a jóisten.Miért nekem....mivel érdemeltem ezt ki?!Senkinek sem kívánom a gyerekkoromat, mert ami akkor volt az...borzalmas.Hosszas töprengésemből egy autó dudája zökkentett ki.Egy fekete, 1969-es Chevrolet Camaro haladt mellettem lassan.Igen értek a kocsikhoz is valamennyire...Lehúzott ablakában megpillantottam a bárban lévő fiút, aki elfoglalta a helyem és meg akart fektetni.

-Mi a faszt akarsz már megint?Nem voltam elég világos?Kopj le!-üvöltöttem idegességemben.[szerk.:bocsi a ronda szavakért, de, csak úgy tudom leírni a történetet, ha kiadom magamból amit gondolok!Remélem nem gond!]

-Úgy tűnik szükséged van egy fuvarra...És elég hideg is van.-válaszolta totál nyugodtan.-Csak szállj be.Tisztázni szeretném a dolgokat.

-Dehogy szállok be a kibebaszott, méregdrága kocsidba!Még a nevedet sem tudom!

-Rendben....A nevem Shawn.Most pedig kérlek szállj be.Lila a szád és tiszta libabőr vagy.-megálltam amikor meghallottam a nevét.Nem, nem és nem!Ő nem lehet az a Shawn.Egy álmom válna valóra, ha tényleg ő lenne az.Viszont most biztos utál...amilyen szemét voltam vele....Nagyot sóhajtottam, átmentem a kocsi túloldaláraa és rátettem a kezemet a kocsi "kilincsére"(?!).Hezitáltam...Akarom én, hogy lefotózzanak vele, és én legyek az új "csaja"?!

-Nyugi már...nem foglak megerőszakolni...

-Hát jó...De magyarázatot követelek!

-Rendben de most azonnal szállj be, mert nem fogom végignézni, ahogy jégcsappá dermedsz!-gyorsan bepattantam a kocsiba, amiben azonnal megcsapott a meleg levegő.Nagyon jólesett, mert tényleg nagyon fáztam már.-A hátsú ülésen van egy pulcsi.Vedd fel!-engedelmesen felvettem magamra és közben beleszagoltam a puha anyagba.Elképesztően jó illata volt.Persze tudtam, hogy egy sztárral nem lehet kapcsolatom, mert neki biztosan magasabban van a mérce, szóval nem lennék jó neki.Nem mertem megszólalni, pedig ezer meg egy kérdésem volt.Gombóc nőtt a torkomba, a hasamban pedig pillangók repkedtek.

-Öhm....szóval most mi...mivan?-kérdeztem kissé dadogva.Nem tudtam többet kinyögni.

-Hát...Nagyon tehetséges vagy Deb...-Deb?Még senki sem hívott így...Úr isten Shawn Mendes becenevet adott nekem!Éreztem, hogy az egész fejem rákvörösség válik, és arcomról nem lehetett letörölni a mosolyt.Ő csak beszélt és beszélt, valami dalról, amit ő írt, de duettként jobb...meg ilyenek.Hallottam amit mondott, de nem jutottak el szavai az agyamig.Néhány perc múlva arra lettem figyelmes, hogy abbahyagyta monológját.-Deb!Deb....minden oké?

-Ahha persze...mit is mondtál?-kérdeztem megszeppenve, mert csak most esett le, hogy végig azt magyarázta, hogy milyen szívességet akart kérni.Én meg nem is figyeltem.Halál ciki...

-Azt mondtam, hogy mit szólsz hozzá!

-Ööö...mihez is?-kérdeztem.Most biztos azt gondolja, hogy sík hülye vagyok.Na ezt jól elbasztad "Deb"!

-Hát, hogy elénekeled-e velem a duettet.Nagyon jól összeillene a hangszínünk.Annyira boldog lennék.Csak ketten a színpadon...És elkísérhetnél a turnémra is!-csak úgy ömlöttek a szájából a szavak, de ismét nem tudtam figyelni.Duett?Velem?És..és turné?-Szóval benne vagy?Természetesen minden teljesen szabályosan fog menni.Aláírod a szerződést és megkapod a fizetést.Ha pedig eljössz velem a turnéra, közben segíthetsz az új albummal is.Új dalokat kell írni meg ilyenek...szóval benne vagy?

-Őszintén szólva...nem tudom, hogy erre mit mondjak.Csábító ajánlat, de nekem még ott van a suli meg...

-Az iskolát az úton is be tudod fejezni.De nem hagyhatsz ki egy ilyen lehetőséget.-vágott a szavamba.Igaza volt...leérettségizni letudok az út közben is, és fel sem tűnne senkinek, hogy elmennék.De húzom még egy kicsit az agyát.Ennyit megérdemel azért mert elfoglalta a fotelomat.Tudom...szemét vagyok, de hát na...

-Át kell még gondolnom.Egyébként miért pont egy poros kisvárosba jöttél?És egyáltalán miért?

-Már mondtam.Deb...te hallottad amit szövegeltem neked 10 percen keresztül?-próbált komolynak tűnni, de láttam a szája sarkában, hogy nem kell sok ahhoz, hogy ne kapjon röhögőgörcsöt.

-Elvarázsolt a nevem...bocsi...

-Miért?Még senki sem hívott Deb-nek?-én csak megráztam a fejem-Nem hiszek neked...A volt barátod, vagy a a szüleid biztos szólítottak már így.-ez a mondat kikészített.Könnyek gyűltek a szemembe, amit Shawn is észrevett.-Mi az Deb?Rosszat mondtam?

Gyorsan letöröltem könnyeimet és egy gyenge mosolyt eresztettem felé.-Deb...ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz?Tudom...még csak nagyjából 2 órája ismerjük egymást, de én már most bízom benned.-fel sem tűnt, hogy megálltunk.Felém fordult és a szemembe nézett.A combomra helyezte kezét, ami miatt  kellemes bizsergés járt át.

-Nekem...nekem nem voltak...szü-szüleim....-próbáltam nem sírni, de nehezen ment.Visszagondolni arra az időre...borzalmas volt.

-Ohh...sajnálom.Nem gondoltam volna.-szemeiben megbánást láttam.Persze nem haragudtam rá...nem tudhatta.Honnan is tudta volna?!

Gyerekek....Azthiszem ez extra hosszúra sikeredett!
Remélem tetszik!