At the very start

1.rész:At the very start

Sziasztok!

Meg is hoztam az első részt!

Az oldal kinézete még szerkesztés alatt van!

Remélem tetszik a rész!Ha igen dobjatok meg egy komivan!Jól esne!

Köszi! xx

A nevem Katryn Deborah Clarkson.18 éves vagyok, vagyis most van az utóosó évem a gimiben.Már csak az érettségire készülök és amint az megvan el is húzok ebből a poros, amerikai kisvárosból.Lassan 4 éve, hogy majdnem teljesen magányosan élem az életemet.Van egy saját kis házam közel a sulihoz, amiben most egyedül lakom.Természetesen vannak rokonaim, de velük nem igazán tartom a kapcsolatot.A nagynéném szokott meglátogatni és mivel egy nagy cégnél tölt be egy magas pozíciót, minden hónapban küld nekem egy nagyobb összeget, amiből bőven meg tudok élni.

Régebben a nagyszüleimmel éltem, de ők sajnos távoztak az élők sorai közül.Nem sokkal ezután beköltözött egy kedves lány aki 3 évvel idősebb volt nálam, szóval amint végzett le is lépett a barátjával.Jelenleg pasim sincs, mert néhány hónappal ezelőtt megcsalt, amit még meg is tudtam volna neki bocsátani, de az egyik éjszaka, amikor részegen beállított hozzám kezet emelt rám.Nem volt nagy ütés, de a tudat, hogy a barátom bántalmazott az jobban fájt.

Egyik nap épp az utolsó különórámra siettem, amikor nekimentem valaminek.Vagyis nem valaminek, hanem inkább valakinek.A mappámat elejtettem és a benne lévő lapok szanaszét szálltak.Segített felszedni a papírokat ami nagyon rendes dolog volt tőle.Nem is tudtam, hogy kinke mentem neki, ezért felpillantottam.Az egyik évfolyamtársam volt.Azt hiszem Adam a neve.Nem rossz pasi, de valamiért nem volt túl szimpatikus.Pedig szerintem minden lány álma egy ilyen álompasi.

-Sajnálom, hogy ne-neked mentem, nem volt szándékos.-szabadkoztam dadogva azonnal, hiszen tudtam, hogy egy ilyen népszerűtlen és csúnya lány rá sem nézhet a suli egyik legmenőbb pasijára.

-Semmi gond, én vagyok a hibás.Megadod a számod?-kérdezte mosolyogva amin én nagyon meglepődtem.Talán nem is vagyok annyira népszerűtlen...csak ronda.

-Persze-mondat tettetett magabiztossággal.Gyorsan bepötyögtem a telefonjába a számomat és már le is léptem, mert még volt egy órám.

Suli után siettem is haza.Hetente egyszer, minden pénteken este elmegyek a kedvenc báromba, ahol ilyenkor karaoke estet tartanak.Én sosem énekelek, inkább csak megfigyelő vagyok egy finom kávé, vagy forrócsoki mellett.Nincs rossz hangom-legalábbis a többiek régen azt mondták-és szeretek is énekeleni, de nem az emberek előtt.Inkább csendes magányomban a házban.Ott ahol nem hall senki, maximum néhány pók.Eszem ágában sincs kiállni több tíz ember elé, akik arra várnak,hogy hibázzak és kinevethessenek.Szóval vége volt a tanításnak valamikor 4 körül.Futottam is haza, hogy átöltözhessek, mert 6-kor kezdődik a karaoke est és legalább fél hatra ott kell lennem, hogy legyen ülőhelyem és az út is gyalog legalább fél óra, mert természetesen se kocsim nincs, sem pedig bérletem a buszra.Otthon vettem egy lazító melegzuhanyt, majd felvettem egy fekete nadrágot és egy hímzett fehér felsőt.Ezt megspékeltem több különböző hosszúságú, színű és stílusú nyaklánccal.Bepakoltam fekete táskámba és már indultam is.

Egy ideje már sétáltam, valahol félúton járhattam, amikor feltűnt, hogy kezd sötétedni, és egyre kevesebb ember járkál az utcákon.Mondjuk nem lepődtem meg ezen, mert egy eléggé eldugott helyen van a Phoenix.Az utcán már nem jártak autók, ezért csak lépteim halk hangja és az enyhe széltől lengő falevelek halk susogása hallatszott a félhomályban.Ahogy számoltam, fél hatra ott is voltam.Beléptem a bárba, ahol egyenlőre csak néhány ember üldögélt.A pultnál a velem majdnem egykorú lány gyorsan megismert és boldogan köszöntött.Kértem egy csésze kávét és leültem törzshelyemre, ami egy régi és kopott, fekete fotel volt egy dohányzóasztal mellett.Belesüppedtem a kényelmes karosszékbe és vártam, hogy elkezdődjön a műsor.Ahhoz képest, hogy tényleg nagyon eldugott városrészen van a hely elég sokan járnak ide.Nem kellett sokáig várni, ugyanis Jeremy-a hely tulajdonosa- fellépett az alig 15 centis "színpadra" és köszöntötte a vendégeket.Ami ma meglepő volt, az az,hogy mindenkinek adott egy lapot, hogy írj rá a nevét.Miután ez megtörtént, egy üvegtálba szórta a cetliket.

-Szóval emberek!Ez az este rendhagyó lesz, mert ma nem önként vállalkozók fognak énekelni, hanem 10 embernek kihúzzuk a nevét a tálból és ők tartanak előadást.-Ó én hülye....miért írtam rá a nevemet?!-Nem is húzom tovább a szót, lássuk ki énekel először.-kicsit megkeverte a papírokat és kihúzott egyet.Már 7 ember szerepelt én pedig kezdtem megnyugodni, hogy engem nem fognak kihúzni.Este legtöbbször slágereket énekeltek, de volt olyan dal is, amit még életemben nem allottam.Pedig én nagyon sokat hallgatok zenét.

-Katryn Deborah Clarkson!-hallottam meg nevemet.-Kérlek fáradj fel a színpadra.-mosolygott rám az alig 25 éves Jer.Remegő lábakkal kibotorkáltam a kis emelvényhez.Ha már énekelnem kell, akkor azt én is hadd élvezzem, szóval megkérdeztem, hogy van-e gitár.Igen tudok gitározni, mert a sok szabadidőmben elmentem egy tanárhoz.Mindig is meg akartam tanulni gitározni.Annyi mindent lehet vele csinálni.Legnagyobb meglepődésemre volt.Rögtön tudtam, hogy mit fogok elénekelni.Bevittek nekem egy magasabb széket, és lejjebb tették a a mikrofont.Elfoglaltam a helyem és belekezdtema a szívemhez közel álló dalba.Próbáltam kizárni a külvilágotAz első néhány akkord után, teljesen felszabadultan és teljes átéléssel adtam elő a számot.A dal végén hatalmas tapsot kaptam, amin nagyon meglepődtem, de nagyon jól esett.Mosolyt erőltetve arcomra, visszatipegtem a fotelomhoz, de nem tudtam leülni, mert egy napszemüveges(??) pulcsiban ülő tuskó elfoglalta azt.